Belsőépítész: Csontos Mónika. Facebook csoport, Facebook oldal
Rengeteg történet szól a csúnyalányról aki gyönyörű nővé változik, vagy a legrútabb kiskacsáról, akiből a legszebb felnőtt válik. Ez a lakás a pokol legmélyebb bugyrából bújt elő. Sötét, koszos falak, ijesztő burkolatok, még ijesztőbb fekete fürdőszoba a legmélyebb igénytelenséggel berendezve. A gépészet gyakorlatilag magától távozott a falakból, ahogy az udvart fedő disznóól tetőt is az emlékezet tartotta a helyén. Ebben az állapotában is jól látszott, hogy a terei a belmagasság miatt többet érdemelnek, sokkal többet. Ezek a belvárosi 100+ éves lakások csodákat rejthetnek, ha még nem belezték ki őket a modernizálás nevében. Ilyenkor jól jön, ha az előző generációk nem nyúltak szinte semmihez, hiszen az ősi vonásai, az igényes ablakkeretek, ajtók menthetőek. Persze ehhez ki kell tartani az elhatározás mellett, akármit mondanak is a kivitelezők, az ajtók maradnak, a keretek maradnak, ki kell őket javítani és kész. Persze ablakot muszáj cserélni, de a csere is inkább egy hibrid a régi az újjal. Tehát adott egy ilyen ékszerdoboz váz, amibe már csak az ékszereket kell belehordani. Sajnos túl sok természetes fény nem volt a lakásban, így a világítás a legfontosabb tervezési területem volt. Mivel a tulajdonos legalább annyira romantikus lélek, mint én, hamar beleszerettünk a duplasoros díszlécekbe, a rozettákba és a minden teret diszkréten fénybe borító LED világításba. A fehér alapvető irány volt, a fény miatt és mert az inspirációink egyértelműen az eklektikus párizsi lakásokból származtak. A lakás már szinte kész, az eredmény hihetetlen, főleg annak fényében honnan, miből indultunk. A képtár végén van pár kép az eredeti állapotról, egy kis macskajajos hangulatot fel lehet benne fedezni 🙂
